Az ősi "küzdj vagy fuss" reakció

A stressz-válasz

A stresszre adott testi reakciónk primitív válasz. Évezredekre nyúlik vissza, amikor az emberek nap mint nap az életüket fenyegető veszélyekkel néztek szembe. Az erdőben egy éles fogú tigrissel találkozván az embereknek szükségük volt a hirtelen kiáramló adrenalinra, hogy rögtön küzdeni vagy futni tudjanak.

Az erősebb stresszhelyzetek vagy új helyzetek ma is elő tudják hívni ezt a történelem előtti reakciót. Lehet, hogy egy sürgős munkára vonatkozó telefonhívás vagy a főnökkel való fontos találkozás váltja ki a stressz-választ.

A vészhelyzet

Egy fenyegető szituációban az agy úgynevezett "küzdj vagy fuss" hormonokat bocsát ki, adrenalint és noradrenalint. Ezek:

  • megemelik a vérnyomást
  • gyorsítják a szívverést
  • csökkentik a bőrbe jutó véráramot
  • csökkentik a gyomor működését
  • növelik a verejtékezést.

A test egyúttal egy másik hormont is termel, amit kortizonnak hívnak. Ez:

  • cukrot és zsírt tesz szabaddá a szervezetben
  • csökkenti az immunrendszer hatékonyságát, tehát kevésbé ellenállókká válunk a fertőzésekkel szemben.

A szervezet felkészült az intenzív aktivitásra, de ez a válaszreakció nem tud levezetődni

Ezek a fizikai változások hasznosak egy veszélyes helyzetben. Felkészítik a szerveket és az izmokat - például a szívet és a lábat - arra, amire szükségünk van a vészhelyzetben, és tápanyagokat vonnak el onnan, amikre nincs - például az emésztőrendszertől. Ez extra energiát ad ahhoz, hogy gyorsan tudjunk gondolkodni és cselekedni. Ha megtámadnak egy kihalt utcán, szükségünk van ezekre az erőforrásokra, hogy gyorsan el tudjunk futni.

Akkor viszont, amikor a test hasonlóan reagál a vasúti pénztárnál zajló hosszú sorban állásra, vagy amikor megbeszélésekkel vagyunk túlterhelve, ez az erősen felkészült fizikai állapot nem segít a probléma megoldásában, és a termelt adrenalin felhasználására sincs esélyünk. Ilyenkor érezzük azt, hogy fel vagyunk pumpálva, de nem tudunk megkönnyebbülni.

Stephen Palmer professzor, a londoni stresszmenedzsment központ igazgatója szerint a modern világunkban nincs valós szükségünk erre a testi válaszra. Azt mondja: "Legtöbbször, például amikor közlekedési dugóba kerülünk, várakozunk a repülőtéren, vagy a gyerekek kiabálnak, az emberek szükségtelenül húzzák fel magukat."

Ha pedig a testünk hosszú ideig vészhelyzetben marad - túlfeszítetten tartva egyes részeket a többi rovására -, az ártalmas a szellemi és testi egészségünkre.

Mi a feszültség?

A megfeszítés egy vázizomzati reakció, ami normálisan elősegíti az olyan mozgásokat, mint a járás, beszéd vagy írás. Egy stresszes szituáció hatása alatt azonban a küzdj vagy fuss reakció gyakran eredményez túlzott és szükségtelen izomaktivitást, ez a feszültség. Mivel a stresszek folyamatosan érik az embert, a kiváltott izomreakciók egy hosszan elnyúló túlfeszített állapothoz vezethetnek, ami káros lehet az egészségre.

A vázizomzat összehúzódásának tartós, folyamatos túlfeszített állapota magas vérnyomáshoz vezethet, szívinfarktushoz, gyors szívveréshez, gyomor-, bélbetegségekhez, mint például a nyombél-, gyomorfekély, vastagbélgyulladás, bélgörcs, görcsös nyelőcső. A fájdalom általános reakció, gyakran fej-, hát-, lábfájásban jelentkezik, esetleg ízületi fájdalomként. A pszichiátriai következmények között felsorolható az idegesség, szorongás, fóbia, depresszió, álmatlanság, krónikus fáradtság, fogcsikorgatás (alvás közben).

A feszültség biológiája

Stressz hatására egyidejűleg több folyamat veszi kezdetét a szervezetben. A vázizomzat összehúzódik, és a hipotalamusz, az agy egyik kis idegi központja is reagál. A hipotalamusz, más szervekkel együtt, hatással van a szervek önkéntelen működését vezérlő vegetatív idegrendszerre. Hatást gyakorol az agyalapi mirigy működésére is, ami hormonokat választ ki a véráramba. Ahogyan stressz hatására az izmok megfeszülnek, a légzés gyorsabbá és mélyebbé válik. A szívverés gyorsul. Egyes véredények összeszorulnak, emelve a vérnyomást, és csaknem elzárva a bőr alatt futó vércsatornákat. A torokban és az orr körül lévő izmok szélesen nyitva tartják a légcsatornákat. A gyomor és a belek átmenetileg felfüggesztik az emésztést. A verejtékezés fokozódik, a nyálka- és nyálkiválasztás csökken. A pupillák önkéntelenül kitágulnak.

Ugyanekkor a mellékvese két hormont választ ki - adrenalint és noradrenalint -, melyek hatással vannak a keringésre, megemelve a szívverést és a vérnyomást. Ezek a hormonok több vörösvértest kibocsátására ösztönzik a lépet. Ezek elősegítik a gyorsabb véralvadást, és egyúttal több fehérvérsejt termelésére sarkallják a csontvelőt. Növelik a vérbe kerülő zsír és cukor mennyiségét is.

Miközben ezek az események zajlanak, az agyalapi mirigy két további hormont is kiválaszt, rövidített nevükön TSH-t és ACTH-t. A TSH-t és az ACTH növeli a test energiatermelési sebességét, ami pedig megerősíti a vegetatív idegrendszeren keresztül a mellékveséknek küldött jeleket. Az ACTH közel 30 egyéb stresszhormon kiválasztását indítja el a mellékveséből a véráramba.

A vegetatív és hormonális rendszerek válasza közben a küzdj vagy fuss szituáció kiváltja a vázizomzat reakcióját is. A csontokhoz tapadó harántcsíkolt izmok válaszát részletesebben is meg kell értenünk, ha a stressz tartós hatásainak okát vizsgáljuk.

Az izomreakciók

A feszültség elfogadott tudományos és klinikai definíciója az izomszövetek összehúzódása (megrövidülése). A relaxáció pedig az izomszövetek megnyúlását jelenti, a feszültség hiányát.

Körülbelül 1030 elkülöníthető vázizom található a testünkben, a testsúlyunk majdnem felét alkotva. Amikor egy intenzív stresszhatás ér minket, ezek az izmok azonnal összehúzódnak. Így már érthető, hogy ez a roppant mennyiségű izom hogyan okozhat jelentős feszültséget bennünk, és hogy idegi impulzusok áradata keletkezhet az izmokban rejlő apró receptorokban. Az izomfeszültség miatt keletkező neurális impulzusok azután elérik az agyat az érzékelési csatornán keresztül. Amikor az impulzusok belépnek az agyba, egy különösen bonyolult központi idegrendszeri esemény következik be, amit követően újabb neurális impulzusok térnek vissza az izmokhoz a motorikus csatornákon keresztül. Amikor az agyból érkező motorikus neurális impulzusok elérik az izmokat, további izom-összehúzódást okoznak, amik az agyba és az agyból érkező neurális impulzusok újabb hullámát gerjesztik. Nyilvánvalóan ez az izom-agy-izom kör folyamatos túlreagálást eredményezhet, melynek során kialakulhat a túlzott feszültség krónikus állapota.

A stresszhatásokra adott értelmetlen válaszok egy életen keresztül, az azt eredményező túlzott feszültséggel együtt sok testi rendszer hibás működéséhez vezethetnek, melyeket már felsoroltunk. A tartósan feszült állapothoz vezető izomból-agyba-agyból-izomba ciklust azonban megszakíthatjuk a vázizomzat megfelelő ellazításával. Így e körnek mind az agyi, mind az izomzathoz tartozó részén nyugalmi állapot jön létre. Ezért van az, hogy az igazoltan kiemelkedően mély pihenést nyújtó Transzcendentális Meditáció már nagyon gyorsan, akár néhány nap alatt is jelentős változást hoz az ilyen krónikus feszültségben szenvedők számára.

A bárány-farkas kísérlet

A kísérlet során a bárányokat olyan helyen tartották, ahol csak egy ráccsal voltak elválasztva egy-egy farkastól, bár a rács tökéletes biztonságot nyújtott a farkassal szemben. Összehasonlításképpen ugyanolyan helyen, de farkas nélkül is helyeztek el bárányokat. A kísérlet során azt tapasztalták, hogy a farkas látványától szenvedő bárányok egyáltalán nem ettek, és néhány nap alatt elpusztultak. A farkast nem látó bárányok semmilyen problémát nem mutattak. Ezt a kutatók azzal magyarázzák, hogy a farkas látványában megnyilvánuló stresszhatás annyira megterhelte a bárányokat, hogy az végül a pusztulásukhoz vezetett.

Free Webmaster Tools - Real Estate Massachusetts - Help Children with Car Donation - High Quality Ads - San Francisco Party Rentals