Az ősi "küzdj vagy fuss" reakció
A stressz-válasz
A stresszre adott testi reakciónk primitív
válasz. Évezredekre nyúlik vissza, amikor az emberek nap mint
nap az életüket fenyegető veszélyekkel néztek szembe. Az erdőben
egy éles fogú tigrissel találkozván az embereknek szükségük volt
a hirtelen kiáramló adrenalinra, hogy rögtön küzdeni vagy futni
tudjanak.
Az erősebb stresszhelyzetek vagy új helyzetek
ma is elő tudják hívni ezt a történelem előtti reakciót. Lehet,
hogy egy sürgős munkára vonatkozó telefonhívás vagy a főnökkel
való fontos találkozás váltja ki a stressz-választ.
A vészhelyzet
Egy fenyegető szituációban az agy úgynevezett
"küzdj vagy fuss" hormonokat bocsát ki, adrenalint és
noradrenalint. Ezek:
A test egyúttal egy másik hormont is termel,
amit kortizonnak hívnak. Ez:
-
cukrot és zsírt tesz szabaddá a szervezetben
-
csökkenti az immunrendszer hatékonyságát, tehát kevésbé ellenállókká válunk a fertőzésekkel szemben.
A szervezet felkészült az intenzív aktivitásra,
de ez a válaszreakció nem tud levezetődni
Ezek a fizikai változások hasznosak egy veszélyes
helyzetben. Felkészítik a szerveket és az izmokat - például a
szívet és a lábat - arra, amire szükségünk van a vészhelyzetben,
és tápanyagokat vonnak el onnan, amikre nincs - például az emésztőrendszertől.
Ez extra energiát ad ahhoz, hogy gyorsan tudjunk gondolkodni és
cselekedni. Ha megtámadnak egy kihalt utcán, szükségünk van ezekre
az erőforrásokra, hogy gyorsan el tudjunk futni.
Akkor viszont, amikor a test hasonlóan reagál
a vasúti pénztárnál zajló hosszú sorban állásra, vagy amikor megbeszélésekkel
vagyunk túlterhelve, ez az erősen felkészült fizikai állapot nem
segít a probléma megoldásában, és a termelt adrenalin felhasználására
sincs esélyünk. Ilyenkor érezzük azt, hogy fel vagyunk pumpálva,
de nem tudunk megkönnyebbülni.
Stephen Palmer professzor, a londoni stresszmenedzsment
központ igazgatója szerint a modern világunkban nincs valós szükségünk
erre a testi válaszra. Azt mondja: "Legtöbbször, például
amikor közlekedési dugóba kerülünk, várakozunk a repülőtéren,
vagy a gyerekek kiabálnak, az emberek szükségtelenül húzzák fel
magukat."
Ha pedig a testünk hosszú ideig vészhelyzetben
marad - túlfeszítetten tartva egyes részeket a többi rovására
-, az ártalmas a szellemi és testi egészségünkre.
Mi a feszültség?
A megfeszítés egy vázizomzati reakció, ami
normálisan elősegíti az olyan mozgásokat, mint a járás, beszéd
vagy írás. Egy stresszes szituáció hatása alatt azonban a küzdj
vagy fuss reakció gyakran eredményez túlzott és szükségtelen izomaktivitást,
ez a feszültség. Mivel a stresszek folyamatosan érik az embert,
a kiváltott izomreakciók egy hosszan elnyúló túlfeszített állapothoz
vezethetnek, ami káros lehet az egészségre.
A vázizomzat összehúzódásának tartós, folyamatos
túlfeszített állapota magas vérnyomáshoz vezethet, szívinfarktushoz,
gyors szívveréshez, gyomor-, bélbetegségekhez, mint például a
nyombél-, gyomorfekély, vastagbélgyulladás, bélgörcs, görcsös
nyelőcső. A fájdalom általános reakció, gyakran fej-, hát-, lábfájásban
jelentkezik, esetleg ízületi fájdalomként. A pszichiátriai következmények
között felsorolható az idegesség, szorongás, fóbia, depresszió,
álmatlanság, krónikus fáradtság, fogcsikorgatás (alvás közben).
A feszültség biológiája
Stressz hatására egyidejűleg több folyamat
veszi kezdetét a szervezetben. A vázizomzat összehúzódik, és a
hipotalamusz, az agy egyik kis idegi központja is reagál. A hipotalamusz,
más szervekkel együtt, hatással van a szervek önkéntelen működését
vezérlő vegetatív idegrendszerre. Hatást gyakorol az agyalapi
mirigy működésére is, ami hormonokat választ ki a véráramba. Ahogyan
stressz hatására az izmok megfeszülnek, a légzés gyorsabbá és
mélyebbé válik. A szívverés gyorsul. Egyes véredények összeszorulnak,
emelve a vérnyomást, és csaknem elzárva a bőr alatt futó vércsatornákat.
A torokban és az orr körül lévő izmok szélesen nyitva tartják
a légcsatornákat. A gyomor és a belek átmenetileg felfüggesztik
az emésztést. A verejtékezés fokozódik, a nyálka- és nyálkiválasztás
csökken. A pupillák önkéntelenül kitágulnak.
Ugyanekkor a mellékvese két hormont választ
ki - adrenalint és noradrenalint -, melyek hatással vannak a keringésre,
megemelve a szívverést és a vérnyomást. Ezek a hormonok több vörösvértest
kibocsátására ösztönzik a lépet. Ezek elősegítik a gyorsabb véralvadást,
és egyúttal több fehérvérsejt termelésére sarkallják a csontvelőt.
Növelik a vérbe kerülő zsír és cukor mennyiségét is.
Miközben ezek az események zajlanak, az agyalapi
mirigy két további hormont is kiválaszt, rövidített nevükön TSH-t
és ACTH-t. A TSH-t és az ACTH növeli a test energiatermelési sebességét,
ami pedig megerősíti a vegetatív idegrendszeren keresztül a mellékveséknek
küldött jeleket. Az ACTH közel 30 egyéb stresszhormon kiválasztását
indítja el a mellékveséből a véráramba.
A vegetatív és hormonális rendszerek válasza
közben a küzdj vagy fuss szituáció kiváltja a vázizomzat reakcióját
is. A csontokhoz tapadó harántcsíkolt izmok válaszát részletesebben
is meg kell értenünk, ha a stressz tartós hatásainak okát vizsgáljuk.
Az izomreakciók
A feszültség elfogadott tudományos és klinikai
definíciója az izomszövetek összehúzódása (megrövidülése). A relaxáció
pedig az izomszövetek megnyúlását jelenti, a feszültség hiányát.
Körülbelül 1030 elkülöníthető vázizom található
a testünkben, a testsúlyunk majdnem felét alkotva. Amikor egy
intenzív stresszhatás ér minket, ezek az izmok azonnal összehúzódnak.
Így már érthető, hogy ez a roppant mennyiségű izom hogyan okozhat
jelentős feszültséget bennünk, és hogy idegi impulzusok áradata
keletkezhet az izmokban rejlő apró receptorokban. Az izomfeszültség
miatt keletkező neurális impulzusok azután elérik az agyat az
érzékelési csatornán keresztül. Amikor az impulzusok belépnek
az agyba, egy különösen bonyolult központi idegrendszeri esemény
következik be, amit követően újabb neurális impulzusok térnek
vissza az izmokhoz a motorikus csatornákon keresztül. Amikor az
agyból érkező motorikus neurális impulzusok elérik az izmokat,
további izom-összehúzódást okoznak, amik az agyba és az agyból
érkező neurális impulzusok újabb hullámát gerjesztik. Nyilvánvalóan
ez az izom-agy-izom kör folyamatos túlreagálást eredményezhet,
melynek során kialakulhat a túlzott feszültség krónikus állapota.
A stresszhatásokra adott értelmetlen válaszok
egy életen keresztül, az azt eredményező túlzott feszültséggel
együtt sok testi rendszer hibás működéséhez vezethetnek, melyeket
már felsoroltunk. A tartósan feszült állapothoz vezető izomból-agyba-agyból-izomba
ciklust azonban megszakíthatjuk a vázizomzat megfelelő ellazításával.
Így e körnek mind az agyi, mind az izomzathoz tartozó részén nyugalmi
állapot jön létre. Ezért van az, hogy az igazoltan kiemelkedően
mély pihenést nyújtó Transzcendentális Meditáció már nagyon gyorsan,
akár néhány nap alatt is jelentős változást hoz az ilyen krónikus
feszültségben szenvedők számára.
A bárány-farkas kísérlet
A kísérlet során a bárányokat olyan
helyen tartották, ahol csak egy ráccsal voltak elválasztva egy-egy
farkastól, bár a rács tökéletes biztonságot nyújtott a farkassal
szemben. Összehasonlításképpen ugyanolyan helyen, de farkas nélkül
is helyeztek el bárányokat. A kísérlet során azt tapasztalták,
hogy a farkas látványától szenvedő bárányok egyáltalán nem ettek,
és néhány nap alatt elpusztultak. A farkast nem látó bárányok
semmilyen problémát nem mutattak. Ezt a kutatók azzal magyarázzák,
hogy a farkas látványában megnyilvánuló stresszhatás annyira megterhelte
a bárányokat, hogy az végül a pusztulásukhoz vezetett.
